Itt vagyok! Ne féljetek Güzük, már is frissül a blog, lesz kit követni.
Hát ez a nap is eltelt...kellemesen, nosztalgikus hangulatban. Huuuhhh mennyi kaja, és milyen fenséges étkek. Hát ez bizony nagy elhatározásra sarkalt. Pedig utálom a házasság szentségét, szerintem faszság az egész. Sose lesz férjem, nincs az a pénz, hogy én hozzámenjek valakihez. DE ez még nem zárja ki AZT a lehetőséget, hogy nem vehetek el valakit :) Ma miközben egy hatalmas konyhában majszoltam az isteni ebédem, hirtelen beötlött, hogy: Csöpi kurva jó a kaja, hozzám jössz?......hogy micsoda?.......leszel a feleségem? És iigen........asszonyom igent mondott, és emlékeztetett, hogy réges rég már egyszer megkértem a kezét.....mikor még együtt koptattuk az iskolapadokat. Sőt az esemény fotó dokumentummal alátámasztható. Hehe, mekkora stíl...beszeretem egy asszonykát, aki állati jól főz. Bár kedves párja nem díjazta ezt annyira nagyon, de megengedte, hogy bálba vigyem asszonyunkat. :)
Ettünk, ittunk, kávéztunk, cigiztünk mint ha mi sem történt volna, pedig elszállt már azóta pár év. És mi még is ott folytattuk, ahol utolsó találkozásunkkor abba hagytuk.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése