2010. április 4., vasárnap

Első...

Hát akkor megszületett! Az én várva várt blogom. Hogy minek is ez nekem? Nem tudom. Hogy ki fogja olvasni? Azt se tudom. De valahogy LESZAROM! Ez az én Kredencem....csak is az enyém, az én agymenéseim helye! Ahol csak én vagyok a normális, én vagyok az úr. Mindenki más csak güzü, nem normális....csak hallgassatok rám, kövessetek!
..... Ma motoroztam. Életembe először, egy haatalmas nagy piros állati paripán! Eszméletlen jó volt. Nem is gondoltam volna. Ez valami leírhatatlan, ahogy eltűnik belőlem minden, nincs semmi, nincsenek kavargó gondolatok, nincs félelem, nincs SEMMI, csak a szááguldás, a sebesség...valami ami hajt előre, hogy még, még, még gyorsabban, sebesebben csak a semmibe messze messze. Bárcsak sose érne véget. Csak az a kurva szél, az a..... Szóval hát nekem is kell egy sebes paripa, erre a következtetésre jutottam.

2 megjegyzés:

  1. Én, mint első hivatalos követőd (talán nemhivatalos is) aszondom, hogy az első bejegyzésed akár vers is lehetne, ha kicsit átdolgoznád. Egyébként gecire kredenc...

    VálaszTörlés
  2. Üdvözöllek tesó itt a Kredencen. Örvendek, hogy a követőmmé váltál óóóó yeahhh! :D :D

    VálaszTörlés