Mi van? Hö?

Akkor legyen egy kis esti mese, délidőben, még a régi időkből....hát ha jobban indul a nap. Vagy csak lesz min kacagni. :) De felelősséget nem vállalok.... csak erős idegzetűeknek, és abból is csak felnőttebbeknek íródott eme mese e.

Hol volt, hol nem volt, de hagyjuk most a szokásos blablát, vágjunk a közepébe, mert egy a lényeg, hogy ragad a bélyeg. Tehát a lényeg: az ami lényegtelen, ebből következik, hogy ami lényegtelen az fölöttébb lényeges. A csucsok csucsa a vtáčia chrípka (az a madárinfluenza) egyetlen túlélője a Csodacsibe. De Kati szerint a Csodacsibe, név szerint Kotlik Csöpi, aki a "pipi kuc-kuc" túlélője, nem a csucsok csucsa, hanem a csúcsok csúcsa. "Ni ni" megjelent az Atommaki, aki riszálja úgyis-úgyis meg ígyis-úgyis és végül úgyis csak ígyis-ígyis. És, hogy mit riszál? Hát a pupok-csúcsát. A relativitás elmélet megrealizálása alapján melléfogtak a világ legnagyobb bizniszének, és az ablakmosó szezon közepén elkezdték gyártani a négyzet alakú hullahopp-karikát. Beindult a négyzeteffektus és eljutottak a Bermuda háromszög negyedik csúcsára, az egyenesen kanyargó sárgaköves útra, ahol éppen Totó be-a-kar-ta mesélni csaliját Dorotinak. Aki még nem rakta szét a piknikes kosarát. ("hatásszünet") Egy felbőszült mufflon nagyokat ordítva: "muff-muff" elfutott mellettük. Lelőtte őket: "puff-puff". Doroti ereiben csörgedező YETI vér ellen állt "a lövedéknak". Lényeg a lényeg: trabantba állva-hálva-hányi élvezet. "Hutyutyu...."

U.i.: nem mondtam, hogy tudok írni. Csak az ellenkezőjét.....