Gondolatfolyam...

Vannak tiltott dolgok. És ahogyan az lenni szokott a tiltott, de jónak és vonzónak tűnő dolgokkal...Hát igen, egy idő után ez alattomosan szétterjed az ember tudatában. Minél többet foglalkoztatja a dolog, sőt később már vonzani is kezdi. Még később céltudatos lépéseket tesz azért, hogy azokat az örömöket bármilyen módon megkaparintsa. Kezdetben csak néha, majd olykor, és természetesen ennek így van értéke, hiszen ami nehezen jön, nem könnyen felejthető, és azt sokra tartjuk. Később azonban ismét lépni kell, mert a ritkán érkező öröm már nem bizonyul elégségesnek. A szenvedély kialakult, és mér épülget szépen, lassan, és mire észbe kapunk, már nem is tudunk nélküle élni.Szenvedélyünk rabjai lettünk... Igen. Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami akár váratlan szeretők karjaiba taszít. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk és saját magunk védelmére emeltünk. Lehet akár egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol... Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnöket...